Remélem elnyeri tetszésed a blog.

2014. május 25., vasárnap

O1.Fejezet

-Bell..Bell kérem keljen fel órán van!
-Igen is tanár úr.!
De olyan nehéznek éreztem a fejem inkább vissza tettem a padra!
-Na most már tessék fel kelni ha nem akar gazdagodni egy figyelmeztetővel!-Mondta hangosan tanár úr.
-Máris csak rosszul érezem magam.-Mondtam sápadt arccal.
-Akkor tessék ki menni!
Ahol minden el kezdődik!
Nagy nehezen ki mentem a teremből és valami furcsa érzésem volt és rohantam a mosdóba!
De hála az égnek nem történt semmi.Csak egy kis émelygés tört rám.Mikor vissza tértem a terembe már ki is csengettek.Be mentem a cuccaimért és úgy döntöttem inkább haza megyek.Nem lenne jó ha itt lennék rosszul.Így haza indultam, de mivel anya dolgozik így nem tudok haza menni mert nincs nálam kulcs és be van zárva a lakás.Úgy gondoltam mivel naplót vezetek el megyek a temetőbe naplót írni ott úgyis nyugi van.Otthon a tesóim miatt nem tudom bele írni máshol se tudok nagyon bele írni mert ott meg az ismerőseim vannak.Szóval el megyek a legrégibb temetőbe ahol van 10 sír.
El indultam hát a temető felé egy régi elhagyatott úton.Erre már senki sem jár és oly csönd lapul mindenhol még a madarakat se látni már erre.El halt hely ez de nekem a legjobb.Igen hosszú út de a nyugalom ami ott van el nem mondható.Már haladva a temető felé láttam a kaput.Minél közelebb vagyok a temetőhöz annál izgatottabb vagyok.Mert már hallottam igen furcsa dolgokat erről a helyről, hogy angyalok erre helyre jöttek akik bukottak voltak de ez csak mese..Az arcomon mosoly merevedett.Ahogy be léptem a kapun oda sétáltam egy fához és le ültem.Ki nyitottam a fekete bőr naplómat és el kezdtem írni.
,,Kedves naplóm!
Mostanában rossz érzéseim vannak a jövőmmel kapcsolatosan.Úgy érzem hogy nem tudok anyuéknak meg felelni és nem fogok jó iskolába be kerülni.De más is nagyon fáj.Nincsenek barátaim a tanulás miatt.Anyáék szerint rá ér ha már lesz munkám és mindenem meg lesz és akkor legyenek barátaim.De én szerelmes se voltam soha.Miért?!Én akarok lenni, sőt mindenem oda adnám hogy most érezhessem egy fiú illatát.De ha apa erről tudna, hogy nekem ilyen gondolataim vannak akkor kapnák és nem tudnék többet a szemébe nézni, és neki és nekem is fájna lelkileg."
És akkor egy hang mondta, hogy akkor mond meg neki hogy barátkora vágysz!Én azzal a lendülettel hátra néztem de sehol senki.Össze kaptam magam és el indultam kifelé.
Mikor be jöttem nyitva hagytam a kaput és most meg csukva van.Mi ez egy rossz vicc vagy kandi kamera?!De ki volt nyitva a kapuk így ki tudtam menekülni de mikor már el futottam egy bizonyos távot vissza néztem és egy fekete alakot láttam aki nem lehetett rendesen látni.Az időt nem nézve már 8 óra volt és nagyon sötét volt.
Haza értem, hála az égnek semmi bajom!
-Bell gyere ide egy kicsit!-Mondta mogorván apu.
-Igen apu.
-Hol a fenében jártál te egész nap állítólag rosszul létben?
-Hát é..én haza akartam jönni de nem volt itthon senki így el mentem a régi temetőbe.
-De mit mondtam arról az isten verte helyről?
-A..azt hogy ne mennyek oda mert gonoszok járta hely.
-Na menny fel és ha holnap rosszul érzed magad akkor szólj és be szólok, hogy nem mész!
Fel mentem a szobámba de ez a dolog nem hagyott nyugodni.Vajon ki szólt hozzám és miért nem láttam senkit?!
El mentem fürödni de megszólalt a mobilom, így véget is ért az én kis fürdőmnek.
,,Szeretném ha többet járnál a temetőbe"
Ez az üzenet sokkolt.Mi ez és honnan tudja a telefon számomat?!
Annyi kérdés de senki nem válaszol.
Be dőltem az agyba és vártam a holnapot mert én nem hagyom ezt annyiba...

2014. május 19., hétfő

OO.Prólogus

*2 hónappal később*
-A...anyu félek.
-Én is de ne félj bármi is lesz te túl éled.
Megfogadtam anya tanácsát és vártam tovább halkan.Bár az érzés, hogy lehet halálos beteg vagyok kételybe ejtett.Még alig éltem de már el is távozom?!16 éves vagyok és se fiúm se senkim csak a családom akit nagyon szeretek.Talán azért is nem voltak ismerőseim mert csak a jó sulikba akartam be jutni és csak a tanulás.Min is csodálkozom.De most komolyan mi lesz ha meg halok.Félek!
-Bell Lewis!Mondta hangosan de sápadt fejjel a doktor.
Már az arc kifejezésén és rosszat sejtettem amitől erős émelygésbe kezdtem bele.
-Attól félek rossz hírekkel kell elő állnom.
A doki meg mutatta a röntgen felvételt és el kezdett sajnálkozni.Anyumra a sírás tört rá én meg néztem érthetetlenül.
-Mégis mi van anya?!Felelj kélek!
-Sajnálom Bell de olyan agydaganatos betegséged van ami nem menthető.Mondta az orvos elkeseredve
Ez nem lehet!Abban ahogy ezek a szavak el hangzottak a számból össze estem.Már csak azokra emlékszem hogy Bell kelj fel Bell!
-Anya!Mondtam erőtlenül
-Nyugi drágám nem kell erőlködnöd még.Túl gyenge vagy.
-De most ez lesz, hogy ilyen ágyakon fogok meg halni.Nem akarom!.Mondtam erőteljesen amikor már észbe kaptam.
-Sajnálom kicsim sajnálom.
Hogyan mondjam el neki hogy még egy lányt el kell veszítenie....hogyan?!